Néhány gondolatot szeretnék megosztani arról, hogyan tapasztaltam meg az elmúlt időszakban az Úr Jézus Krisztus kegyelmét és szeretetét, hogyan tanított és formált az Úr.
Én egy borzasztóan „aggódós típus” vagyok… bármiért IS képes vagyok aggódni… És az Úr Jézus ezekben nagyon nagy szeretettel és türelemmel, a napi csendességeken és a meghallgatott istentiszteleteken keresztül újra és újra emlékeztetett engem: semmiért sem kell aggódnom, elegendő, hogy ha Benne bízom, Őrá tekintek, Rá hagyom az életem irányítását. De sajnos ez bizonyos aggodalmaimban nem bizonyult elegendőnek…
Már több mint egy éve közöttünk van a vírus, és emiatt én nagyon-nagyon tudtam aggódni, bevallom, tudok is… Az elmúlt egy évben itthon a családban minden nap imádkoztunk azért, hogy az Úr Jézus Krisztus őrizzen meg bennünket, családtagjainkat, barátaikat, ismerőseinket épségben és egészségben. Nagyon sokáig ezt így is láttuk. De az Úr Jézus Krisztus máshogyan is megmutatta, hogy Ő mindenek felett ÚR. Ura az egészségnek, de ura a betegségnek is.
December közepén egyik este belázasodtam, és néhány nappal később megtudtam, hogy COVID-os vagyok. Napról napra egyre magasabb lett a lázam. Minden nappal egy kicsivel rosszabbul éreztem magam, mint az előző napon, és egy idő után megjelent a köhögés és a nehézlégzés is tünetként… És én egyre jobban féltem… Féltem attól, hogy előbb-utóbb kórházba kell kerülnöm, sőt egy idő után attól is féltem, hogy talán meg sem fogok gyógyulni…
Nagyon sokat imádkoztam ebben az időszakban. Imádkoztam a gyógyulásomért és igyekeztem a félelmeimet átadni az Úr Jézus Krisztusnak. Ő közben munkálkodott bennem, átgyúrta a szívemet, és újra döntésre vezetett. Arra a döntésre, hogy újra át tudjam adni Neki az aggodalmaimat, a félelmeimet, és át tudjam adni az életem irányítását is Neki. Ki tudjam újra mondani:
„Atyám, legyen a Te akaratod szerint!”
És munkálkodott bennem abban a döntésben is, hogy ne féljek kórházba menni.
Két hét után – amíg a feleségem, Dóri ápolt engem itthon – kihívtuk a mentőt, és kórházba vittek. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy ebben a két hétben megőrizte a családomat attól, hogy elkapják tőlem, és adott erőt ahhoz, hogy elhordozzuk a betegségemet. A kórházban - az Úrnak hála - jó kezekbe kerültem, és napról napra egyre jobban lettem. Hálás vagyok Neki azért, hogy tizenhat nap után gyógyultan hazakerültem. Hálás vagyok Úr Jézus Krisztusnak azért, hogy nagyon sokan imádkoztak értem, és a gyülekezetnek azért, hogy ők is imáikban hordozták a gyógyulásomat.
Még ennél is hálásabb vagyok az Úrnak azért, hogy nem csak a testi gyógyulásomon munkálkodott ebben az időszakban, hanem a hitemet is gyógyította. Megerősített abban, hogy akkor teszem a legjobban, hogyha rábízom magam, hogyha Őrá hagyatkozom. Mert megtapasztalhattam, hogy az Ő terve jó, és Ő mindenek felett ÚR, az egészségnek is ura és a betegségnek is. Megtapasztalhattam azt, hogy Ő velem van, és a nehézségekben sem hagy el engem, a próbatételekhez elegendő erőt ad mindannyiunk számára. Megtapasztaltam azt is, hogy ha Rá tekintek,
nyugodtan kiléphetek a hajóból, nem fogok elsüllyedni.
Hálás vagyok az Úr Jézus Krisztusnak azért, hogy mindezeken keresztül vezetett engem, hogy mindezeket megtapasztalhattam, és hogy ma már minden egyes napon újra át tudom adni az életem irányítását Neki, annak minden területén: a családban, a munkahelyemen, a döntéseimben; tényleg az életem minden területén.
Hála és dicsőség Neked érte Atyám!
Zoltán
Comments