Annyiszor megtapasztaltam már eddigi 40 évem alatt, hogy Isten mindig nagy bizalommal van irántam:
- Veled leszek, ne félj!
Így volt ez most november közepén is, amikor a pedagógusszűrés megerősítette, hogy koronavírusos, azaz pozitív vagyok.
Természetesen amint kiderült a tény, elöntöttek a kétségek és kételyek: Mi lesz most? Hogy fogom ezt végigcsinálni úgy, hogy ne adjam át a „védett korban” lévő szüleimnek? Még csak két hónapja dolgozom az új munkahelyemen, máris helyettesíteni kell, mit fog szólni a vezetőség? Mi történik, ha nem úgy teljesülnek a dolgok emiatt, ahogy azt előre kigondoltam? Mi lesz akkor?
És jött egy belső válasz a lelkemből: ÉBRESZTŐ!!! Most itt az idő! Állj meg, mérlegelj, most nem szabad úgy tenni, mintha nem történt volna semmi!
El kellett fogadjam törékenységem, alázatosan. A napokig tartó magas láz, erős végtagfájdalom, légszomjjal rám törő száraz köhögés, gyengeség, a szaglás és az ízlés elvesztése mind-mind egyértelmű tünet. Nincs kibúvó.
- Értékeld át a mindennapjaid újra! - szólt a belső hang. A nehézség is lehet ajándék. Hiszen annyiszor meg kellett tanulnom, már olyan sokszor! Van tovább!!! Mert lehet tanulni az életet!
Csak egyetlen biztonságom van, az, ami Istenhez köt: a bizalom. Csak így van biztonság a szívemben, mert tudom, hogy életem fonala ott van a szerető Istenem kezében! És én nem engedem el, akármi is történjék, sőt két kézzel kapaszkodok ebbe, mert csak Vele köt össze! Újjászületett keresztyénként tudom, hogy
...nem a félelem lelkét kaptuk, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
Mit tegyek mégis? Abban biztos vagyok, hogy nem szabad félvállról vennem az éppen bekövetkezett jeleket, akár ezt a vírust sem. Azonban nem szabad elfelejtenem Jézusom figyelmeztetését:
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek én bennem.” (Jn 14,1)
Valóságos túlélés csakis Jézussal lehetséges! Számomra és számodra is! Ezért kedves olvasóm, kívánom, hogy elsősorban a lelkedet féltsd te is, mert örök élet vagy örök kárhozat a tét! Minden időben! Imádságos lelkülettel tudunk csak megmaradni abban a józanságban, ami fő jellemvonásunk kell, hogy legyen vészhelyzetben is!
Hét éves kislányom, amikor már tudatosult benne a koronavírus-helyzet, egyik esti imádságát így fogalmazta meg:
- Úr Jézus, a korona jöhet, én azt nagyon szeretném, de ezt a vírust köszönöm, nem kérem!
Annyira őszinte és tiszta ez a gyermeki ima! Te is tudsz így fohászkodni?
Hitünk és kapcsolataink próbája ez a vírushelyzet nagyon! Meggyőződésem, hogy Isten ez által alázatra akar vezetni bennünket, és megtérésre hív! A világjárványt egyben a „vajúdás” korszakának is hívhatjuk a saját életünkben. Isten üzen!
„Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim 2,4)
Fontos, hogy most, a járvány idején is tevékenykedjünk, segítsünk, szeressünk, éljünk tisztán! Most főleg szükség van a hívők hitére, vigasztalására, bizonyságtételére! Ébresztő, emberek!
„Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14)
Nincs más kincsünk, csak az IGAZSÁG.
Sajnos több kedves ismerősömet, barátomat, lelki testvéremet hazahívta az Úr ebben az időszakban! Mindegyik eset még jobban megerősíti bennem, hogy ébresztőt jelez a lelkem! Nem természetes az egészség, nem mindegy hogyan élek! Kívánom számotokra is: ÉBREDJETEK! TÉRJETEK MEG! Egyedüli menekülés: Jézus Krisztus! Legyetek készen!!!
Pócsiné Mózes Noémi
Comments