Házasságkötésünkkor kaptunk útravalóul egy igeverset, azzal a jó tanáccsal, hogy ha naponta egyszer legalább eszünkbe jut, akkor sokkal könnyebben tudunk átgördülni a nehézségeken. Ez az igevers a Prédikátorok könyvének 7. részében a 14. vers:
„A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.”
Az elmúlt időszakban tényleg sokszor eszembe jut ez az igevers, bár nem a házasságunk kapcsán. A jót is és a rosszat is el kell fogadnunk Istentől, és nem mindegy, hogy ezt milyen szívvel teszem. Tudok-e én ezekért mindig hálás lenni? Hálás lenni ebben a nehéz időszakban…
A mögöttünk álló néhány hétben én is sok rosszat éltem meg. Az én családomat is megtalálta a vírus. Mélyebben megérintett, hogy mennyi mindent vettem én természetesnek az életemben. A családommal való találkozást, az öleléseket, a kedves szavakat a gyülekezetem tagjaitól. Sokszor nem adtam ezekért hálát. Nem jutott eszembe, hogy ezek milyen fontosak is, és mekkora kincsek Istentől.
Vagy gondolhatok egy olyan egyszerű és hétköznapi dologra, mint a szaglásom. Sosem adtam hálát azért, mert érzem az ételek finom illatát, vagy a kedvenc gyertyámét, vagy a parfümét, amit magamra fújok. Most, hogy nem érzem őket, most jut csak eszembe, hogy ez mekkora kincs. És mennyire hálás lehetek érte Istennek. És mennyi munka áll majd amögött, hogy ezt lépésről-lépésre visszaszerezzem.
Hálás vagyok a munkámért. Hálás vagyok azért, hogy van hova mennem dolgozni, és hogy szerethetem is ezt. Hálás vagyok az elmúlt vasárnapért, amikor végre találkozhattam a családommal, és hálás vagyok azokért a gyerekekért, akiknek idén rendhagyó módon az otthonuk kapujában adhattunk egy kis csomagot, egy kis meglepetést Mikulás alkalmából. És hálás vagyok azokért a szülőkért, akik süteménnyel, teával és néhány kedves szóval fogadtak minket, de még hálásabb vagyok azokért a tekintetekért, hogy nekem is nehéz, nekem is hiányzik a közösség, és örülök ennek a rövid találkozásnak is. Erőt adott nekem ebben a nehéz időszakban, ebben a távolságtartó időszakban.
És bár nem tudom, hogy mi fog következni, hogy meddig fog még tartani, de Istentől kapom a reményt, hogy bízzak a mihamarabbi megszabadulásban és felszabadulásban, és kívánom a Testvéreknek is, hogy forgassák ezt az igeverset a szívükben, hogy nekik is segítségükre lehessen, és reményt adjon.
Jobbágyné László Hajnalka
2020. december 13.
A bizonyságtétel meghallgatható a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet online istentiszteletén belül:
Kommentare